Vida Családi Borbirtok

Péter | Középiskolai éveimben családunk 600 négyszögöl területet vásárolt a Baktában, azon a nagyszerű helyen, ahol a régi értékrendet képviselő világban soha nem lehetett birtokot venni, csak örökölni. Mivel én tanultam szőlészetet, ezért elsősorban az én, és testvéreim feladata volt művelni a szőlőt. Elhatároztam, hogy a helyi borversenyen benevezem a család kadarka borát, édesapám nevén, persze ezt úgy tettem, hogy senki se tudja. Az egyik vasárnap reggelén édesapám a helyi újságot olvassa, és nagy betűkkel hozzák, hogy az első helyen végzett Vida Sándor kadarkája. Apám nagyon szigorú ember volt, de akkor megcsillant a könny a szemében. Magához ölelt és azt mondta: "Meglátod, még ezt az Úr meghálálja". Ez a szülői gondolat ismét megerősített abban, hogy a borral érdemes foglalkozni.

Ágnes | Menyasszony voltam amikor kész tények elé lettem állítva. Péter megjelent, és bejelentette, hogy lefoglalta a baktai területet. Így szőlő- telepítéssel kezdtük a házasságunkat. Közben a gyerekek mellett az ültetvények is felnőttek, és sok-sok éjszakába nyúló beszélgetés, tervezgetés mellett kialakult a borbirtok. Így aztán nincs is szebb a levendula és rózsa illatú nyári estéken, amikor együtt kóstól bort a család.

Peti | Dűlőre jutottam. Egyáltalán nem volt egyértelmű, szüleim soha nem tereltek ebbe az irányba. Útravalónak annyit kaptam, mindegy mit tanulok, mihez kezdek, de abban ne érjem be a középszerűséggel. Közgáz után Írországban találtam magam egy nemzetközi vállalat vezetőképző programjában. Nagyon jól éreztem magam, mégis valami hiányzott, egy év után hazajöttem. Két évet töltöttem egy reklámügynökségnél, jól éreztem magam, de valami hiányzott. Hazajöttem.

Kata | Annak ellenére, hogy mostanában gyakrabban forgatok a kezemben mindenféle törvénykönyveket, mint a metszőollót, a szőlő és a bor szeretete és tisztelete már nagyon rég az életem fontos részévé vált, így ahol tudom, kiveszem a részem a munkából. A borfesztiválokon való helytállás már jó ideje az én feladatom, szeretem csinálni. Kóstolni, kóstoltatni, megismertetni másokat a borral, és beszélgetni a borról… És ami a törvénykönyvek és metszőollók harcát illeti: talán az utóbbi győz majd…

Zsuzsi | Első palackozott borunk szinte egyidős velem. Pár hónapra rá hogy megszülettem, 1990 februárjában vásárolta meg édesapám az első palackozó gépünket, ez végleg eldöntötte hogy merre is megy tovább a családunk. Most harmad éves vagyok a pécsi közgáz angol nyelvű képzésén és bár sosem volt kényszer hogy nekem is ezt az utat kellene választanom, idén kezdem el a PTE szőlész-borász szaktechnikusi képzését.